1152 Budapest XV, Palotás tér 1. sz.

+36-30/945-0478

Pro memoria: Pálfay Ferenc (1920-2008)

Szomorú szívvel, fájdalommal búcsúzunk mindannyiunk által szeretve tisztelt kollégánktól és barátunktól, aki méltósággal viselt súlyos betegség után – szerettei körében – 2008 március 2-án otthonában elhunyt.

1920.09.11-én Esztergomban született. Édesapja hivatásos katonatiszt volt. A családi tradíciókat követve 1938-ban jelentkezett és felvételt nyert a Bolyai János Honvéd Müszaki Akadémiára, tehát éppen a II. világháború elöestéjén. Az Akadémiát 1941-ben kitünö eredménnyel, évfolyam elsöként elvégezve, müszaki tisztté avatták.

A II. világháborúban föhadnagyként egy müszaki egység parancsnoka volt. Bajtársai legendákat meséltek nyugodt, megfontolt, emberséges magatartásáról, reális helyzetértékeléséröl. 1945-1948-ig Kujbisevben volt hadifogoly. A fronton és a fogságban sokszor került szinte kilátástalan, elviselhetetlen helyzetbe, de erös jelleme, akaratereje átsegítette a nehézségeken és mindig ember tudott maradni az embertelenségben.

Hadifogolyként – müszaki tudását kamatoztatva – társai életét igyekezett megkönnyíteni. Megtanult oroszul is. Tevékenységét és képességeit még az ellenség is elismerte. Ö lett a tábor fogoly-parancsnoka.

Hazatérve 1949.02.03-án került a Magyar Felvonógyár Tervezési Föosztályára. Szakmai tudását bövítve és fejlesztve felvonótervezö, csoportvezetö, osztályvezetö beosztásokban tevékenykedett. 1957-ben felvonószakértöi vizsgát tett. 1960-ban a Budapesti Müszaki Egyetem Híd- és szerkezetépítö Szakán kitüntetéssel védte meg diplomáját. Ezt követöen a Fejlesztési Osztály fökonstruktöre, késöbb – 1983. évben történö nyugdíjazásáig – a gyár fökonstruktöre volt. Gazdag munkásságából néhány kiemelten fontos tevékenység, melyben kezdeményezö, résztvevö volt:

- gyári és országos felvonószabályok, KGST szabványok kidolgozása, szakértése;
- export felvonók fejlesztése rendszerezése, házi tipizálása;
- nagy teherbírású teher-, 3m/s menetsebességü csoportos gyüjtövezérlésü felvonók kifejlesztése,C tipusu hatómüvek elvi követelményrendszerének meghatározása;
- prototípusok, gyártott és felszerelt felvonók üzemi viszonyok között történö müszeres mérésének megteremtése, rendszeresítése;
- gyári segédletek, hajtóképesség, hajtástáblázat, forgalomelemzés stb. kidolgozása
- felvonók létesítésére vonatkozó elöírások (Szabályrendelet) megalkotásában, változataiban, korszerüsítésében való közremüködés
- 1970-ben történt Schindler licenc felvonók vásárlásában közremüködés, honosítási munkák, tervezési, gyártási feltételek megteremtése;

Szakmai, irodalmi tevékenységével is maradandót alkotott. A felsorolás a pontos könyvcímek mellözésével csupán a szakmai lényeget tükrözi. Pattantyús kézikönyv (l962) IV. kötet Felvonók, mozgólépcsök. Felvonó berendezések szakmai szintemelö tanfolyam anyaga. Felvonó zsebkönyv, Felvonók szerkezete és üzeme, felvonómérnökök tankönyve.

A szakma meghatározó egyénisége volt. Megfontolt, logikus gondolkodásával, okos tanácsaival mindenkor segítette a felvonós problémák megoldását. Néhány évig elöadó volt a felvonószakértöi tanfolyamokon, hosszú ideig pedig a vizsgáztató bizottsági tag tisztét is betöltötte.

Munkájának elismeréseként számos kitüntetést, többek között Kiváló Újító arany fokozatú kitüntetést kapott.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1968-ban alakult Felvonó Munkabizottságának egyik alapító tagja volt és ebben a munkában – amíg egészségi állapota engedte – tevékeny részt vállalt. Ugyancsak tagja volt a Magyar Felvonó Szövetségnek, továbbá a Magyar Mérnöki Kamarának, mely 2005-ben örökös tag megtisztelö címet adományozott számára.

A rendszerváltás után – katonai vonalon – rehabilitálták. Rangját visszakapta, majd nyugalmazott alezredessé léptették el?. 2006-ban a Bolyai János M?szaki Akadémia vasdiplomával tüntette ki.

Teljes életet élt. Hüséggel hazájához, a szakmájához, hüséggel családjához és egyházához.

Feleségével, 54 évig éltek boldog házasságban, s nevelték fel együtt három gyermeküket, akik méltó követöikként, négy unokával szereztek nekik örömet. A legidösebb unoka már a magyar mérnöktársadalmat erösíti épületgépészként.

Emlékedet megörizzük! Mindazoknak a nevében pedig, - akik a felvonószakmát hivatásuknak tekintik – szeretném megköszönni mindazt, amit értünk, a felvonószakmáért tettél.

A hálásan emlékezö tanítványok és munkatársak nevében:

Takács Zoltán